A kapolcsi zenészeket sokra tartották a falubeliek, tisztes emberek voltak, volt, hogy a jegyző vagy hozzá
hasonló fontos szerepeket töltöttek be. Egykor 5-6 cigányzenekar is volt Kapolcson, mindegyik egy-egy
családot alkotott. Ezek a zenészek zenéltek télen a farsangi, karácsonyi bálokon, tavasszal locsoló bálon,
ősszel szüreti felvonuláson és még sok más mulatságon, például falunap, esküvők. A kapolcsi
cigányzenészeknek akkora híre volt, hogy hívták őket a környező falvakba, de akár a Balaton partra is.
Volt, hogy napokig nem jöttek haza a folytonos mulatságok miatt. Mindig jutalomért zenéltek, volt, hogy
pénzért, volt, hogy ételért. A zenész családban született gyermekek már 5 éves koruk körül elkezdtek
muzsikálni, majd 14-15 éves korukban kérték szabadságukat, hiszen addig nem zenélhettek pénzért.
Tehát a kakasvágás a fiatal zenészek felszabadulása egy álesküvő keretein belül. Tulajdonképpen ezzel
avatták fel a legényeket. Egy körmenettel kezdődött, ami a kocsmánál ért véget és az egész falu részt vett
rajta. A menetben egy feldíszített rúdra kötözték fel a levágandó kakast és vitték végig a falun. A
menyasszony a kocsmáros lánya volt, a kocsmáros szervezte a mulatságot és ő lett a keresztapa is. A
vőlegény a felavatandó fiú volt, akinek egy karddal le kellett vágnia a kakas fejét. Ha ez nem sikerült, az
egész mulatságot ő fizette. Ha női zenészt avattak, akkor neki egy galambot kellett elengednie a kezei
közül, ezzel jelképezve felszabadulását.
A kakasvágás egy élő hagyomány, bár egyre kevesebbszer kerül megrendezésre, hiszen a zenész szakma
egyre kevésbé népszerű a falu fiataljai körében. Utoljára 2006-ban került sor a rendezvény
megrendezésére, ami dokumentálva is lett.
- bemutató kisfilm -
Atilla váraként is emlegették ezt a hajdani földvárat, amely a Takács erdőben a vulkáni eredetű
dombtetőn található. Északról elérhetetlenné tették a várat a hatalmas bazaltszikla óriások, így csak
Délkelet felől lehet megközelíteni. A csodálatos kőzsákok, ha úgy tetszik bazaltorgonák, hasonlóak a
Badacsony és a Szent György-hegy képződményeihez. Eredete az őskorba vezethető vissza. Egymás
hegyén-hátán halmozódnak a leszédült bazaltlepények és a soha nem volt városrom álhírét keltő jókora
vulkáni bombák.
A hely Atilla hun királlyal való kapcsolata monda eredetű. A legenda szerint a szokatlanul lapos
fennsíkon 20-40 centiméteres sáncmaradványok sejtetik, hogy valaha itt állott Atilla vára, mintegy 80x50
méteres déli-keleti irányban. Királykőn hivatalosan az 1960-as években fedezték fel a bronzkori földvár
maradványait, ásatásokat még nem végeztek, de 1-2 tárgyat már találtak.
„Királykő vagy Attila vár a Kapolcs község délkeleti oldala fölött húzódó alacsony hegyvonulat
egyik elkülönült, előreugró része. Északnyugati oldalát bazaltoszlopok határolják félkörívesen és
teszik elérhetetlené; csak délkelet felől lehet megközelíteni. Ezt a részt bár erősen lekopott, de
még mindig jól kivehető sánc védte. Északi felén a sánc kettős vonulatú. A földvár területe kb.
80x50 m, a felszínt sűrű erdei növényzet borítja. A bazaltoszlopok tövében a tetőről leomlott föld
között néhány szórványos őskori cserepet gyűjthető. Bús János egy kettős fülű kis őskori edényt
szerzett gyűjteménye számára. A MNM 1861-ben tarajos vassarkantyút, vascsatot és egy törött
hegyű nyilat szerzett innen.” – Kapolcs – Tapolca járás;
800-900 évvel ezelőtt, a XII. században már voltak malmok a településen. Az első malmok egyházi tulajdonban voltak, később nemesi kézbe kerültek. A jobbágyok nem birtokolhattak malmot csak a földesurak Minden malomnak más neve volt, általában a mindenkori bérlőikről avagy tulajdonosukról nevezték el őket; pl.: Ilona, Walter, Szaller, Kőszeghy, Mezriczky; Bíró, stb. A malmok találkozóhelyként is ismeretesek, mivel a messziről hozott gabona őrlését megvárták a gabona tulajdonosai és ilyenkor a molnár felesége sütött pogácsát és borral kínálta őket. A molnárok többnyire vagyonosnak számítottak, viszont ők is dolgoztak, ugyanakkor embereket is felvettek maguk mellé inasoknak.. Az őrlésért nem pénzt kértek, hanem a gabona egy részét, egy időszakban pedig bevezették a csere-őrlést. Az 1950-es években a malmokat állami tulajdonba vették, majd később a 60-as években sajnos be is záratták. Ami még számunkra fontosnak és nagy értéknek tűnt, hogy a XIX. században a magyar malomipar világelső volt és külföldre is szállítottak malomipari eszközöket. Kapolcson már az 1800-as évektől 12 vízimalom volt. Ezekből kettőt Vigántpetendhez csatoltak. A Kapolcs területén maradt 10 malomból kettő pusztult el véglegesen, 8 még a mai napig is áll. Ezekből 7 magántulajdonban van, és 1, az egykori Szaller malom, melynek szinte teljes berendezése megmaradt, napjainkban is látogatható, múzeumként funkcionál.
- bemutató kisfilm -
A Művészetek Völgye fesztivál egy összművészeti rendezvény, amely egyaránt bemutatja a kultúra magyar és európai értékeit. Minden korosztály megtalálja a szórakozási helyét, mivel fontos jellemzője a nyitottság. Különböző művészeti ágakban jelenik itt mind az egyházi, a kortárs, a népi, a komoly, és a könnyed stílus. Profi és amatőr előadók egyaránt fellépési lehetőséget kapnak. Célja a kulturális örökség megőrzése. 1989-ben megalakult a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet akik ugyanebben az évben elkezdték szervezni a Kapolcsi Művészeti Napokat, mely olyan sikeressé vált, hogy a környező települések a következő években bekapcsolódtak, majd 1995-től Művészetek Völgye Fesztivál néven mind a mai napig megszervezésre kerül. A rendezvény kezdetben csak 3 napos volt, de idővel kinőtte magát 5, majd 10 napossá. Minden évben új ötletekkel gazdagodott, egyre fejlettebb, bővebb lett: megjelent a Völgyfutár című újság, majd később különböző műsorfüzetek. A Malomszigeten fazekas találkozót rendeztek, 2005-ben megnyitottak az udvarok is (pl. Harcsa Veronika udvar, Kaláka udvar) és egyre több fellépő érkezett. 2008-ban részben a támogatások elmaradása miatt Kapolcsi Bűvészeti Napok került megrendezésre, 2009-ben Völgytalálkát tartottak, majd 2010-től újra, és azóta is minden évben megrendezésre kerül a Művészetek Völgye Fesztivál. A Művészetek Völgye fesztivál a Veszprém Megyei értéktárban már helyet kapott.
- bemutató kisfilm -
A falu életében mindig jelentős, kiemelkedő helyet foglalt el a kovácsműhely, és megbecsült tagja volt a közösségnek a kovácsmester.
De honnan ez a kiemelkedő szerep? A válasz erre nem egyszerű, de merész. A vas - mint anyag - az egyik legfontosabb fém az emberiség történetében. A kemény, szilárd fémből lehetett igazán hatásos szerszámot, eszközt készíteni, ami az egész emberiség történelmét átformálta. Nem csoda tehát, hogy a vassal dolgozó ember maga is kiemelkedett a társadalomból, alakjához legendák, mesék kötődtek, néha természetfölötti erőket tulajdonítottak neki.
A magyar fealu kovácsa is örökölt még valamit a korábbi dicsőséígből, nemcsak az ekék és egyéb mezőgazdasági eszközök készítője, javítója, nemcsak a lovak patkolója, hanem az állatok és emberek gyógyítója (foghúzója), és az egész faluközösség kommunikációs központja is volt...
- bemutató kisfilm -
javaslatteteli_lap 5 Kovácsműhely leírás
javaslatteteli_lap 5 Kovácsműhely fotók
"Eger vagy Kapolts vize, mely eredetét veszi Nemes Veszprém Vármegyében, az úgy nevezett Köves kúti malomnál, Nőséri mezőben, és N. Vásonyon keresztül folyván, e Nemes Megyébe be jön, a Pulai határnál, és Pulán keresztül Petend alatt, Csoronföldén, s Kapoltson keresztül Monostor Apáthi, és Hegyesd alatt Diszelen keresztül, Gyula-Keszi Guláts és Tördemiczi Helységek alatt elfolyván, s útjában számos más kisebb patakokat magában vévén, Szigligethi malmon alól, bé ömlik a Balatonba - útja, mellyet Pulától a torkolatig elfut számlál 16.950 őleket, s hajt 33 alul és felül csappó lisztelő és Deszka metsző malmokat..."
A kapolcsi un. „Faluhíd” őse valószínűleg már a középkorban is létezett, hisz a – falu közepét átszelő - viszonylag bővizű Eger-séden való gyalogos, vagy szekeres áthaladáshoz kellett valamely fából készült építmény. A 17. században már biztosan állott itt kőből épült híd, amely valaha háromlyukú volt. A mai Kossuth (Fő) útról induló, a Dózsa utcába torkolló átkelő már csak kétlyukú, mert a harmadik „boltozat” valaha beszakadt és azt betömték. A Faluhíd alatti (melletti) Malomsziget egy részét valaha víz borította, az állatokat sok esetben a patakon keresztül terelték a legelő irányába.
- bemutató kisfilm -
javaslatteteli_lap 7.a Faluhid_es_hidszobrok
javaslatteteli_lap 7.b Faluhid_es_hidszobrok
„Kapolcs településtörténeti archívuma és a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet falukiadványai”
A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet falukiadványai töretlen sorozatot alkotnak 1989 óta. A rendszerváltozás óta folyamatos és egységes színvonalú kutatómunka folyt szakértők és helybéliek segítségével és aktív közreműködésével a falu múltjának feltárásában, szellemi és kulturális örökségének megőrzésében. A feltárt eredmények ugyancsak az egységes gyűjtőmunkának köszönhetően kerültek be az Egylet „levéltárába”, archívumába, mely 2016-tól a Falumalom molnár házának emeletén került végső elhelyezésre. A gyűjtőmunka során keletkezett kiadványok sorozatában több száz interjú, visszaemlékezés, fotó, térkép és rajz jelent meg a falu történetének időmetszéseit bemutatva.
- bemutató kisfilm -
Kapolcs egyetlen költőnője, versei a faluról, benne élő emberekről, a tájról nyújt életképeket.
- bemutató kisfilm -
1989. decemberében gyűjtést rendeztek a romániai “forradalom” kitörését követően. A segélyszállítmányt több kapolcsi lakossal együtt – el is juttatták (többek között) Mákófalvára is. Már ekkor felvetődött a testvértelepülési kapcsolat ötlete, amely aztán 1990-ben létre is jött, amikor nyáron az első mákói csoport megékezett Kapolcsra. Az erdélyi település színjátszó csoportja előadásai mellett viselet bemutatót, kiállítást és táncházat is szerveztek Kapolcs lakói és a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Ezt követően rendszeresek lettek a csoportos, ill. egyéni, családi látogatások.
- bemutató kisfilm -
Bognár István 1949.júl.21-én született Üllőn. Hat éves kora óta dolgozik a fával. A nagyapjának nem csak a neve, hanem a foglalkozása is bognár volt. Maradtak rá szerszámok, amikkel repülő és hajó modelleket készített. 14 évesen faminta készítő, öntőminta készítő szakmát tanult, majd Sopronban elvégezte az Erdészeti Technikumot. 1995-ben leszázalékolták és ekkor kezdett el intenzíven faragni. 1996-ban az Erdészeti Egyesület meghívta Vigántpetendre egy kárpát-medencei fafaragó táborba. Kapolcsot is akkor ismerte meg; a falut meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Feleségével először hétvégeken, most már végleg a településen laknak. Megszerették Kapolcsot, erdőivel, szikláival és nem utolsó sorban az itt lakó emberekkel együtt. A falu elismert és megbecsült polgára. Fafaragásokat folyamatosan készít; az erdőből hozott tuskókat, gyökereket faragja. Érdekli a magyarok őstörténete, a Szkíták szarvasait, Turuljait, táltosait szereti faragni. „Természetet, erdőt, fát szerető ember vagyok és ezt szeretném a kapolcsi fiataloknak átadni.”
Szeretettel és szorgalmasan fotózza Kapolcs természeti értékeit, történéseit, hétköznapjait és ünnepi eseményeit.
Elismerései: 2014. december 20-án az Üllő Vezér Hagyományőrző Egyesület a tiszteletbeli tagjává fogadta Üllő életfájának a megfaragásáért, majd 2002-ben Pro Urbe díjat vehetett át Pest megye művészetéért
javaslatteteli_lap 10. Mako-Kapolcsjavaslatteteli_lap 11. Bognar_Istvan
Szabó Karola 1943. január 27-én született Kapolcson.
Szegények voltak, de szülei megpróbáltak talpon maradni a háború alatt, a 3-4 év fogságban töltött idő ellenére is. Sok lemondásban volt része, ám a kapolcsi iskola megadta azt az alapot, hogy leküzdje a nehézségeket. Hímzett, varrt, fúrt, faragott
Rokkán gyapjút font, amiből pulóvert készített.
“..A szegény ember mindent felhasznál, amit maga körül talál.
Hát szalma az volt bőven. Szalmazsákon aludtunk, a házunk teteje is szalma volt. A kapolcsiak ebből készítettek tároló edényeket, például vékákat, szakajtókat, csuhéból szatyrokat, lábtörlőket, vesszőből kosarakat. Legismertebb mesterei ezeknek a faluban: Csipszer Károly, Dózsa utcai lakos, a szomszéd bácsi, akitől megtanultam a szakajtó készítést, Síkos Kálmán Kossuth utcai, és Vépi Imre Dózsa utcai lakos voltak
Sok év telt el…… és ismét a szalma vesz körül. Mindent elkövetek, hogy ezt a tudást, amit megszereztem, tovább is tudjam adni.
Szerencsére leányom - aki szintén Kapolcson nevelkedett - veszprémi pedagógus megszállottként folytatja a szalmafonást. Szakdolgozatát is hagyományőrzésből választotta, méghozzá: „Hagyományos paraszti gazdálkodás, aratás, cséplés Kapolcson” címmel…”
Porpáczy György Gergely premontrei kanonok vigántpetendi plébánosként 1962. augusztus 1-i keltezéssel ajánlja híveinek a plébánia és a hozzá tartozó falvak általa megírt történetét. A kézirat számos fontos adatot és forrást rögzít Kapolcs történelméből is.
Porpáczy György Gergely, OPraem (Kismákfa, Vas vm., 1914. aug. 14.-Csabrendek, 1983. jan. 28.): tanár, plébános. A szombathelyi premontrei. gimnáziumban érettségizik 1933-ban. Egy évvel később Csornán lépett be a premontrei rendbe. És 1938 ott szentelték pappá. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1943-ban magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1938: Csornán konventtag, 1939: Jánoshidán hitoktató, 1943: Szombathelyen, majd1944: Keszthelyen gimnáziumi tanár, 1948: külső házgondnok is. A szétszóratáskor 1950-ben Máriabesenyőre internálták, majd a veszprémi egyházmegyében Alibánfán kihelyezett lelkész. 1957: Nemesapátiban, 1958: Hévízen káptalan. 1960-tól 1965-ig Vigántpetend, 1965-től Csabrendek római katolikus plébánosa. (forrás: Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/P/Porp%C3%A1czy.html )
- teljes dokumentum -
Egy 1358. évi oklevél Kapolcson 6 malomról és 6 malomhelyről tesz említést.
Ekkor már a mai Falumalom helyén, a település központjában is állhatott valamilyen kisebb építmény.
Az elmúlt két évszázadban sok neve volt, hívták Falu-, Faluvégi-, Faluvízi-malomnak, Dobosi Károly malmának,Tegyi János malmának, és Szaller-malomnak.
Az 1700-as évektől a malom két alulcsapott vízikereke egy-egy pár 90 cm-es malomkövet hajtott és 2-2.5 mázsa napi teljesítményre volt képes. Az épületeket náddal, vagy zsúppal fedték.
1825-ben átépült, erről a bejárati ajtó szemöldökfáján mívesen fafaragott datálás szól: „Készült N/emes/ Szabó Péter Malom Bíró/ságá/b/an/ 1825"
Ekkor alakult ki az épület mai formája is. A melléképületben állatokat tartottak, a malomra merőleges épület volt a molnár lakása.
1852-ben „Falu malomként” említik, molnára Szabó Sándor, de valószínűleg már ekkor is több tulajdonosa volt.
Az 1886-ban kiadott kapolcsi községi bizonyítvány szerint az „Eger patakon épült Falu őrlő malom” ifj. Dobosi Károly és társai „kapolcsi lakos birtokosok” közös tulajdona.
Az 1900-az évek elején 26 tulajdonost, köztük az evangélikus gyülekezetet és egy bankot írtak össze.
1908-ban „a kapolcsi faluvégi lisztőrlő malom” Tegyi János és társai tulajdonát képezi. Az alulcsapott több, mint 5 méteres vízikerék tengelyére - amelyet gerendelynek hívnak - belül kétrészes öntvénykoszorús, oldalfogazású un. szárazkerék került. Az őrléshez egy pár „tót” követ és egy 11-es GANZ gyártmányú, fa szekrényes, rovátkolt hengerrel szerelt hengerszéket használtak. A belső fogaskerék egy transzmissziós tengelyt hajtott meg, amelyről lapos szíjjal hajtották meg az őrlőberendezést és a különböző gépeket.
A malom zsúpfedését ekkor bádogra cserélik. A korszerűsítést követően a malom napi teljesítménye már elérte a 4-5 mázsát.
1913-ban a malmot Biró János és neje, Szaller Lujza vette meg, de tulajdonos volt benne Molnár Antal kolontári molnármester is.
1927-ben Szaller Imre modernizálja a malmot, ekkor nyeri el jelenlegi – végleges - formáját.
A malom akkori berendezései közül még ma is láthatóak a következők:
- 1 db. őrlő-kőpár (36 colos), kőtengely szabályozóval
- 2 db. Ganz hengerszék (2/7-es dupla és 11-es)
- 7 pár faházas serleges felvonó
- 1 transzmissziós tengely, 9 lapos szíjkerékkel
- szárazkerék
- 3 garat
- zsákoló
- 1 gabonatisztító és 1 gabonatisztító-gép triőrrel
- lisztkeverő láda
- síkszita
- molnártalicska
A malom teljesítménye akkor már napi 10-12 mázsa volt.
A víz energiája egy 110 voltos, egyenáramot fejlesztő dinamót is működtetett, amellyel a lakás és a malom világítását oldották meg.
A II.világháború után, 1950-ben – utolsóként a kapolcsi malmok közül –
Szaller Imréné leállítja a malomkereket és végleg lezárja épületet, emiatt megmenekült az államosítástól.
Ezután évtizedeken át romlott az épület állaga .Szaller Imréné a haláláig a molnárlakásban lakott.
A lepuszult ingatlant az örökösök egy magánembernek adták el, akitől aztán a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi vásárolta meg azt 2005-ben.
- bemutató kisfilm -
Szabó Csaba kapolcsi születésű néprajzos, néptáncos, oktató, gyűjtő és kapolcsi, ill. régiós lokálpatrióta. Évtizedek óta gyűjti, digitalizálja a kapolcsi (és nem csak a Kapolcson készült) anyagokat. Hangfelvételeket készített helyi idősekkel, gyűjtötte és scannelte a múltban és a XX.század végén készült családi és egyéb fotókat, dokumentumokat. Az anyag egy 74.4 GB-s Verbatim külső winchesteren található. A 64 kisebb-nagyobb mappa közel ezer file-t tartalmaz, rendszerezésüket – a tulajdonos segítségével - 2022-23-ra tervezi a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet.
A fotók az 1910-2010 között készültek. A régi fényképeken megelevenedik a múlt: családi- és közösségi fotók, portrék, katona képek, épületek, utcák/terek/épületek/udvarok jelennek meg. A hétköznapok mellett a világi- és egyházi ünnepeket, használati tárgyakat,mesterségeket, mezőgazdasági munkákat, a korabeli motorizációt, a kocsmákat/boltokat és a természetet láthatjuk. Régi képeslapok is találhatók a digitalizált gyűjteményben. Több száz fotó már a közelmúltat jeleníti meg; a Kapolcsi Művészeti Napokat, művészeket, közönséget, helyi lakosokat és egyéb eseményeket.
A hangfelvételek interjúkat és népdal felvételeket tartalmaznak, főleg idősebb (azóta nagyrészt elhunyt) kapolcsi lakosokkal. (Bocskai Pál, Bözsi néni, Horváth Gyula /Csuti/, Dorostya István, Kiss János lelkész, vőfélyköszöntők stb.)
A scannelt dokumentumok több évszázad lenyomatát tartalmazzák. Megtalálhatók levéltári anyagok, pecsétek, periratok, kérelmek, térképek, regulák és rendszabályok, különböző bizonyítványok, adás.vételi papírok, Historia Domusok, levelek, nemesi levelek, gazdakönyvek, inas igazolások, daloskönyvek, pecsét fotók, leltárok, cséplési papírok, dűlőnevek, egyházi dokumentumok, céh dokumentumok.
Az Értéktárba kerülés alapja Varga Margit (1905–1993) életrajza, amelyet az 1980-as évek elején a családja számára készített. A dokumentum 148 oldalt tartalmaz, első fele a visszaemlékező életrajza a leírás évéig, a második fele gyerekkori emlékeket tartalmaz, zömmel Kapolcsról. Ebben megismerhetjük a falu 1910-es és 20-as évekbeli életét a kántortanító lányának szemszögéből; a középsőiskolában lévő szolgálati lakásban élő család hétköznapjait és ünnepeit. Irodalmi értékű leírást kapunk – többek között - a falu hitéletéről, tűzvészről, a Mosókút működéséről, legendákról, a házak körüli kiskertek megműveléséről.
- teljes dokumentáció -
